Tündöklő középszar

A közönség értőn szórakozott, vastapssal honorálta Pintér Bélát és társulatát a "Tündöklő középszer" előadásáért. Közben azon gondolkodtam, tudnék-e bármit változtatni a szövegen, hogy a darab még ostobább és bántóbb legyen, de nem tudnék. Ezek a rímek például viccesnek tűnnek
"Sokféleképpen próbáltalak instruálni téged,
Mondtam csúnyát, néha szépet,"

de egy egész órán át ilyesmit hallgatni rendkívül fárasztó (hasonló színvonalú szörnyelmeket itt olvashatsz). 

A történet amolyan szocreál banalitás, a tehetségtelen színésznőről (fejőnőről) maga számára is váratlanul kiderül, hogy gyönyörűen énekel (jól vezeti a kombájnt) és ennek a társulat (brigád) látszólag örül, de ármányos leitatással, cigarettáztatással elérik, hogy elmenjen a hangja (leszédüljön a kombájnról). Igazi szocreálhoz persze kéne egy második fölvonás, amelyben az ármánykodók megbűnhődnek és a kombájnos lány plecsnit kap a párttitkártól. Enélkül pesszimista kapitalista, tehát inkább kapreál mint szocreál, egy új műfaj első és remélhetőleg utolsó darabja. 

Csak két példa, hogy min nevetett a nagyérdemű. Enyedi Éva ellenállhatatlan humorral játszik egy nyóckerben született magyar lányt, akinek ugyan kínai az apja, de ő maga sohasem járt Kínában, mégis úgy beszél mint egy kínai büfés, aki két éve tanulja nehéz nyelvünket. Miért az akcentus? Csak azért, hogy jót röhögjünk a kínai vendéglősökön (ittesze - elvisze?). Enyedi Éva továbbá zseniálisan jeleli az áriák szövegét, és ez nagyon vicces, de ez sem következik a történetből, csak arra jó, hogy a siketeken is röhöghessünk egy nagyot. (A csaj zseni, muszáj volt röhögnöm, ez már a vég.)

Ezen túl a közönség díjazta a konkrét utalásokat, pl. a pálócós tájszólásban beszélő időjóst, akinek funkciója annyi volt, hogy pálócos tájszólásban beszélt. Én az utalások egy részét nem értettem, illetve volt, amiről tudom, hogy nincs, pl. elég sok évig éltem Kistarcsán, hogy tudjam, ott nincs "a kocsma".

Kérdés akkor, hogy minek tulajdonítható a vastaps. Lehet, hogy süket és vak vagyok egy mélyebb üzenetre, de az is lehet, hogy nem színházban, hanem egy Pintér Béla fanklubban ücsörögtem.

Az ücsörgés maga kellemes volt: későn próbáltunk jegyet venni, nem kaptunk, ezért várólistára kerültünk és végül nem jutott nekünk "rendes" hely. Rendes hely híján párnákat kaptunk, és a legeslegelső sorban egy padról nézhettük végig az előadást potom pénzért. Akinek bírja a háta a támlanélküliséget csak ajánlhatom, ügyeskedje magát a várólistára. De egy másik darabra.