Szabadság (?) tér 2014. május 30. egy fontoska születésnapjának előestéjén. 

Egy demokrata nem ítélhet meg olyasmit, amit nem látott, nem élt meg. Márpedig ezt az emlékművet mi nem láttuk. Biztos, hogy nem láttátok, mert ti a barátaim vagytok. Mindössze egy rossz skiccet láttunk róla – talán nem véletlenül. Hogy jobban el tudjuk képzelni, mi épül itt, javaslom, hogy játsszuk el. Ehhez nagy segítség az emelkedett, már-már költői stílusban készült leírás.

Két férfiúra van szükségünk, az egyik Gábriel arkangyalt, a másik a birodalmi sast fogja megeleveníteni. Ki jelentkezik Gábriel szerepére? Jelentkezhetnek többen, bátran, majd taps-szavazással kiválasztjuk a legmegfelelőbbet.

Gábriel angyal, ezért elvárhatjuk, hogy a szerepére készülő férfiú legyen ártatlan. Nem egyszerűen csak szűz, hanem bármilyen erkölcsi szempontból makulátlan. Meg kell felelnie a viktoriánus követelménynek. Olyan férfiút várunk Gábriel szerepére, aki nem hazudott soha az embereknek. Vagy ha mégis hazudott, akkor a harcostársa, szóvivője korrekt módon kimagyarázta. Például Rogán Antaltól tudjuk, hogy Orbán Viktor nem szegte meg ígéretét azzal, hogy itt folytatódik az építkezés. És tényleg, csak annyit írt a Mazsihisznek, hogy a német megszállási emlékmű ügyében húsvét után újraindulhat a konzultáció. A munkát azonban muszáj volt elkezdeni, hogy az emlékmű május végére elkészüljön. Egy felépített emlékmű azonban nem lehet gátja a róla folyó konzultációnak. Sőt, az én személyes véleményem szerint egy álló emlékműről sokkal könnyebb konzultálni, mint egy sose látottról. Körbe lehet járni, mintát is lehet venni belőle. Pont ezért játszunk itt szobrososdit.

Tehát jöjjenek a szép szál szűz és igazmondó magyar legények! Nem szükséges Árpádig visszavezetve magyarnak lenni. Elegendő, hogy ha azt hallja, forza Italia, viva l'Italia, akkor ezt személyes megszólíttatásként élje át.

Bár lehet, hogy nem magyar legényre van szükségünk. Itt van egy pici bizonytalanság. Az alkotó szerint a lágyabb vonalú Gábriel figurája Magyarországot képviseli, testesíti meg „vandál biztos” módon. A mecénás azonban – legalábbis a botrány kirobbanása után – nem Magyarországot, hanem az ártatlan áldozatokat látja az angyalban. Olyannyira nem a magyar államot látja benne, hogy meg is lepődött, „hogy milyen gyorsan teret nyert az angyal Magyarországgal történő azonosítása”. Gábrielt ez mög oszt úgy meglöpte, hogy hullik is mán ki a kezibül az országalma. Merthogy országalmát is szobrott a kezébe a művész, ha valaki netán áldozatokat akarni látni Magyarország helyett. Talán még a mű teljes címe is ki lesz írva: Magyarország német megszállása. Tessék továbbmenni, itt nincs semmi látnivaló!

Kell még egy német birodalmi sas. Nem kell megijedni, nem kell fölmászni a fára, elég lesz ha, sasunk leguggol a dobogóra és német akcentussal vijjog. Nem kell hozzá perfekt német tudás, elég a kommen zí hirtelen, dánk ezer, cimmer feri. De az akcentus legyen hiteles. Kérem, ehhez nem kell újnácinak lenni. Magyarországot nem a nácik, hanem Németország szállta meg. Ezért jogos a birodalmi sas, ami a mai német címerben is szerepel. Egy népnek ugyanis felelősséget kell vállalni a múltjáért. A magyar kivétel, mert a magyarok semmik, de minden lesznek, mihelyt sikerült nekik a múltat eltörölni. (Milyen sok itt az ex KISz titkár.)

Most akkor arra kérjük a tökéletes testű Gábrielt, hogy tekintetében ne jelenjék meg rémület, ami könnyű, mert az alkotó szerint csukva van a szeme. Tárja karját félig az égnek és bár ártatlanságában nem tudhatja, mi fog vele történni, mégis „testtartása árulja el a legyőzöttet”. Ez a hatalmas és halhatatlan angyal, aki nem veszi észre, hogy rá akar szállni egy madár, megadja magát előre, kiejti kezéből az országalmát, magyarán vagy kollaboráns, vagy hülye, vagy mind a kettő.

De ezzel befejezem az öncélú karikírozást, elnézést. A liberális buzilobbi befolyása alá kerülhettem. Én kérek elnézést. Jogos a hosszú titulusú megbízott kritikája. Mellesleg rájöttem, hogy miért hosszú a titulusa. Olyan hosszú, hogy még egzotikus országokban sincs példa ilyen hosszúra.

- Maga fiam, minek a biztosa?

- Jelentem a Pancho Arénáé.

- Nocsak. Átadtuk?

- Jelentem, igen, át tetszettek.

- És minden rendben azóta?

- Jelentem, igen, ha nem esik az eső.

- Nagyon derék. Kitüntetlek.

-És maga fiam, minek a biztosa?

- Jelentem, a Várkert Bazárnak.

- Nocsak. Átadtuk?

- Jelentem, igen.

-És minden rendben azóta?

- Jelentem igen, vagyis szinte minden.

- Mi a gond?

- Jelentem, másnap bezártuk, mert nem készült el.

- Ez abszurd. Na fiam, ezt nem úszod meg szárazon. És maga bátyám, minek a biztosa?

- Hódolattal jelentem, „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott” vagyok.

- Nocsak, átadtuk?

- Jelentem, folyamatosan adjuk át.

- És minden rendben?

- Jelentem igen, kés vagyok a vajban.

- Akkor folyamatosan kitüntetlek.

A lényeg az, hogy megjegyezhetetlen és értelmezhetetlen feladat elvégzését nem lehet számon kérni. Innen javaslom miniszterelnök úrnak – nyilván nézi az adást – hogy Kerényi Imrét nevezzük röviden Magyarország szívcsakra biztosának. Ugyanazt jelenti, de rövidebb. Akinek a Magyarország szívcsakrája is túl hosszú lenne, használja a hivatalos rövidítést: Kerényi Imre macsak miniszterelnöki megbízott. A Kerényi -féle macsak nem keverendő össze a „ma csak buzizok, holnap el is vitetlek” kormánybiztosi titulussal, mert annak rövidítése így szól: „ még neked áll feljebb, te mocskos büdös zsidóbérenc buzeráns? Idegenlelkészeti eljárás keretében rakatlak ki Kelet-Ukrajnába az egész családoddal, wazeg. Nem tetszik az orosz atom? Kóstold meg az orosz gázt!”

Már megint elragadtattam magam, pedig a jó szándék nyilván megvan bennem. Szeretném ezért fontos, pozitív és üzenet értékű idézetekkel zárni a szobrososdit.

Egyetértek, de komolyan az alkotóval abban, hogy itt a téren elnyomó és elnyomott jelenik meg. Ez a leírás tömör és makulátlan. Örvendezek azon, hogy „a szobor drámai, anélkül hogy vértócsák, fegyverek, halottak jelennének meg a téren”. Remélem így is marad. Egyetértek azzal is, hogy itt a téren két kultúra jelenik meg, az egyik, amelyik úgy gondolja, hogy erősebb (de mindenképpen agresszívebb) és lecsap a másik szelídebb és lágyabb vonalú alakra. Makulátlan. Egyetértek Orbán Viktor miniszterelnök úrral abban, hogy olyan korban élünk, amelyben a politikai-harci értelmezések vonzóbbak, mint a szellemi-lelki természetűek. Kérdés, hogy vajon miért? Ki folytat folytonos harcot?

Barátaim, ezt a Gábrielt nem úszhatjuk meg. De ha már itt kell lenned közöttünk, Gábriel, aki Mária fülébe súgtad a hírt áldott állapotáról, könyörgünk hozzád, kérünk téged, tedd meg ugyanezt a miniszterelnökünknek is. Súgd a fülébe az igazságot: Viktor, terhes vagy!

Avanti!

Berlusconit kizárták a szenátusból

http://index.hu/kulfold/2013/11/27/berlusconit_kizartak_a_szenatusbol/

Viva l'Italia! Hajrá Magyarország!

Dínom: üvegbefőzés

Érdekes módon az előző blog post-omban (szlávul blaha posta :-) az üvegbefőzés váltotta ki a legnagyobb érdeklődést. Nos kell hozzá
1) élelem, amit tartósítani akarunk (bármi a halászlétől a sült húsig)
2) csavaros fedelű befőttesüvegek
3) kukta
4) türelem és alázat.

Beleöntjük a cuccost az üvegekbe (ehhez lehet kapni megfelelő tölcsért). Alaposan megtisztítjuk az üveg menetes részét. Rácsavarjuk a kupakot. Behelyezzük az üvegeket a kuktába (az enyémbe 4 nagyobbacska fér). Vizet öntünk rá (én forrót szoktam, hogy spóroljak az idővel). Kávéskanálnyi ecet mehet, ha kemény a csapvíz. Lezárjuk a kuktát és mehet a gázra. Amikor már rendesen gőzölög, lezárjuk a szelepet (de ha erre nincs mód, ez kihagyható). Az első sípolástól 20 percen át főzzük. Oszt kész, gáz kikapcs.  Most jön a türelem, meg kell várni, amíg a rendszer eléggé lehűl, és az alázat, a forró víz igen forró.

Kukta kell, mert a fránya botulisták 100 fokon nem halnak meg. Savas cuccok 100 fok alatt is tartósíthatók. Köll bele elég víz, hogy az üvegek kissé lebegjenek, mert akkor kibírják a tüzet.

Bal esetek: egy alkalommal a fedőt kirobbantotta a lé, amikor kiszedtem az üveget a vízből. Bajom nem lett, de azóta türelem és alázat. Egy alkalommal befőzés közben dobta le az üveg a kupakot: semmi gond, a pörkölt ehető maradt. Több alkalommal a kaja tönkrement. Nagyon elhasznált kupakot ne használj, a fedő és az üveg között ne legyen semmi makroszkopikus szennyeződés (a mikroszkopikus nem érdekes, mert azt kifőzöd az életéből). Ajánlatos másnap ellenőrizni az üvegeket. A siker jele a homorú fedő. Ha nem homorú, büntetésből azonnal fald fel.

Nyitás: forró üveget könnyű kinyitni. Ha autóval vagy, beteheted a szélvédő alá, hadd süsse a nap. Csak ruhával szabad megfogni, mert igen felforrósodik. Autó nélkül is mehet a napra, esetleg kis napkemence rásegítéssel (de ez egy másik beírás tárgya lesz).

Mit nem érdemes: az üvegben tartás közben az alkotórészek íze átlagolódik. Például egy zöldséges húslevesben  pár év alatt a zöldség kicsit húsízű, a hús kicsit zöldségízű lesz. Érdekes, de nem kívánatos hatás. Ezért én pl. a pörköltet és a köretét külön üvegben teszem el, és csak az étkezés előtt házasítom.

Emegy: akkor Angliában sincsen demokrácia

Ez egy igen hosszú nap volt. Miután megfőztem az ananászos pulykát, megsütöttem a csirkemellet és a zöldséges pulykafasírtot, ezeket még be is kellett főznöm üvegbe, hogy elálljanak hűtés nélkül. Idő, mint a tenger, átkattintottam az Emegyre. Tévét csak főzés közben nézek, akkor is inkább csak hallgatom. Nem meglepő, hogy az éppen folyó műsorról még nem is hallottam. "A lényeg", Obersovszky Péter riporter a Tavares jelentéssel foglalkozott. Belinkeltem, de bosszantó módon nagyon akadozik a lejátszás - remélem csak most. Mindenesetre a kimaradások miatt nem tudok érdekes beszólásokat szó szerint idézni, csak nagyjábólagosan.  



Rétvári úr kifogásolja, hogy az EU csak riogat, de semmilyen konkrét példát nem tudott bemutatni, többek között a média függetlenségének sérülésére sem. Javaslom Rétvári úrnak, hogy tiszta szívvel és füllel hallgassa meg ezt a műsort, a neki és Harangozó Gábornak feltett kérdéseket, a kérdésekben megfogalmazott véleményeket, pl. amikor OP egyszerűen kijelenti, hogy a Tavares jelentés politikai programnyilatkozatnak tekinthető. Ezzel OP nyakán ragadta a problémát, megoldotta a vitát, tulajdonképpen csak udvariassági gesztus részéről, hogy meghallgatja Harangozó Gábort is. 

Rétvári szerint a Tavares jelentés azt mondja, hogy "az Alkotmánybíróság jogkörei korlátozottak, mert pl. nem fordulhat bárki bármilyen ügyben az Alkotmánybírósághoz". Mindezt hosszasan kifejti, elemzi, okosan és logikusan. A szépséghiba az, hogy a Tavares jelentés ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkozik, mint ahogy a magyar kormány válasza sem. Én ilyet keresve sem találtam, illetve egy mondatot, amibe talán ez is belefér: "állítsák vissza az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott ítélkezési gyakorlatát, különösen az alapvető jogok terén".  Azonban valószínűleg itt sem a bárki feljelenthet bárkit az AB-nál intézményre céloz Tavares, mert ítélkezési gyakorlatról ír. Hivatkozik továbbá egy 5. sz. munkadokumentumra, de ebben sem leltem olyan követelést, ami ellen Rétvári úr érvel. Van vagy nincs nem mindegy, de ennél sokkal fontosabbak Tavares és az EU számára az AB egyéb jogköreinek csorbítása, rámutatva többek között arra, hogy egy demokratikusan megválasztott parlamenti többség magát a demokráciát is megszüntetheti megfelelő ellensúlyok nélkül. "Whereby the past European history clearly shows that a real 
democracy based on the rule of law does not mean only a parliamentary majority (as a 
majority could even dismantle democracy itself)..." 8/26 old.
Mint ezt tanultuk történelemórán.   

Harangozó Gáborral kissé más stílusban tárgyal OP. Egyszerűen nem hiszi el neki, hogy jogok csorbultak volna. HG elmondja, hogy 
"Amikor a trafik ügyben tettünk följelentést, a fővárosi főügyész azzal válaszolt nekünk, hogy nincsen jogköre vizsgálni, hogy a pályáztatás tisztességgel lett-e végrehatjva" és ebben az ügyben ma már az Alkotmánybírósághoz sem lehet fordulni. Hiába van bizonyíték a pártpolitikai mutyira, Magyarországon nincs olyan szerv, amelyik ezt kivizsgálhatná. 

OP szerint a képviselő úr "ráakaszkodik egy divatosan tematizált témára". 

Szép megfogalmazás, de az még szebb, amit OP többször belevágva HG szavaiba végül is el tudott mondani: 

"Képviselő úr, ebben az értelemben Angliában sincs demokrácia és jogbiztonság. Az iraki háborús beavatkozást a britek többsége nem akarta. A kormány élve a kormánypártok többségével döntött. Részt vettek benne. Akkor Angliában sincs demokrácia." 

Kétségtelen, hogy sokak szerint az iraki háború az univerzum legnagyobb trafikmutyija volt, a különbség a globális és a hazai mutyi között az, hogy a globálisat utólag kivizsgálták. 

De az est csúcspontja még csak most következik. 

HG: "A közmédiában nincs biztosítva az, hogy befolyásolás mentesen jussanak az emberek információhoz." 

OP: "Ön pl. most ezt teszi. Ön Rétvári úr UTÁN volt, tehát gyakorlatilag Ön REAGÁL a képviselőkre...

HG: "Rétvári úr UTÁNAM FOG bejönni a stúdióba - lehet hogy így fogják majd a műsorfolyamot leadni."
És láss csodát, így adták le!

Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy elfogulatlan vagyok. OP-rel szemben különösen a Schmitt interjú óta vagyok elfogult. 

U.i.: Egy állam sem szokott hadművelet vagy ÁFA emelés előtt közvéleménykutatást tartani, OP érve elég gyenge lábakon áll. De azért piszkálta a csőrömet, hogy valójában mint gondoltak a britek annak idején a beavatkozásról. Nos 2003-ban a britek 47%-a szerint a kormány jól kezelte a háborút, 44% szerint nem (wiki, első mondat). Kétségtelen, hogy a háború elhúzódásával nőtt az ellenzők aránya, de az tényszerűen nem igaz, hogy a beavatkozás előtt a britek többsége nem támogatta a háborút.  

Tavares citizen

Nagy főzésben vagyok, háttérben szól a Hír Tv. A riporter több EU képviselőt szembesít azzal, hogy a holland alkotmány diszkriminatív. Merthogy: "A holland alkotmány nem a holland állampolgárok, hanem csak a holland nemzetiségűek jogát ismeri el a szabad munkaválasztáshoz." 

Angol fordításban: "The right of every Dutch national to a free choice of work shall be
recognised" (Hollandia alkotmánya)

Engem nem zavar, ha valaki nem tud angolul, én se vagyok ebben túl jó. Nem bosszantó, inkább mulatságos,  ha riporterünk azt hallaná, hogy Szent-Györgyi Albert 1955-ben "naturalizált", akkor ebből arra következtetne, hogy Albertünk ebben az évben sok időt töltött a nudista strandon.  Mert miért is lenne köze a "naturalizációnak" az állampolgárság megszerzéséhez...

Más kérdés, ha egy angol kifejezés alapján támadjuk meg a diszkrimináló dekadens nyugatot. Ez esetben nem árt utánanézni a szó jelentésének - ha bizonytalan a nyelvtudásunk. 

Mint minden angol szónak, a "national" kifejezésnek is több jelentése van (ezért olyh könnyű az angol, hogy ráérünk 60 éves kor után belevágni a tanulásába). Főnévként az első jelentése állampolgár. Az, hogy az angol fordításban a "national" szó állampolgárt jelent és nem nemzetiséget, a második cikkelyből egyértelműen kiderül, miszerint törvény szabályozza:
"Dutch nationality shall be regulated by Act of Parliament."
Állampolgárságot igen, nemzetiségi hovatartozást ugyebár nem szabályozhat törvény - legalábbis civilizált országokban.

Érdekes egyébként az eredeti holland szöveg. (A holland nyelv nagyon egyszerű, angol és német szavakból rakták össze a XVIII. sz. végén, egyedi hangzását a szivarfüst okozta harákolásnak köszönheti :-)  

Nos, a holland szövegben sincs "állampolgár", helyette mindenütt egyszerűen a "holland" szó szerepel. Ahá, most megcsíptük Oszi, ez oszt mán tényleg diszkrimináns! Sajnos nem, mert a hollandiságot is törvény szabályozza:
"De wet regelt wie Nederlander is",
tehát Nederlander = holland állampolgár. 

Nem mellékesen az első cikkely nem szól se hollandról, se állampolgárról, amikor a jogegyenlőséget vési gránitba: Minden személy Hollandiában azonos bánásmódban részesül. Ennyi elég. Bőven sok. 

Mintegy mellékesen: mi van a magyar alaptörvény elején? Mindjárt az "Isten, áldd meg a magyart!" követően: "MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI...kinyilvánítjuk az alábbiakat:"  
"A velünk élõ nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezõk." Tehát a kisebbségek nem részei a magyar nemzetnek, hanem együtt élnek azzal. 

Ajjaj. Most látom, a Kormány.hu-ról egy alig módosított változat jött le, minden figyelmeztetés nélkül. Szerencsére megtaláltam a legfrissebbet is és amilyen az élet, ez a mondat is megváltozott kissé. Tehát módosítás után így hangzik: "MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI ... kinyílvánítjuk az alábbiakat:"
"Kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők."
Végül is a lényeg nem változott, de sokkal elegánsabb lett így: kinyilvánítjuk: kinyilvánítjuk. 

Ha már a módosításoknál tartunk, sokan bírálták az Alaptörvény családfelfogását, mi szerint:
"Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nõ között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját."  

Fel nem foghatom, hogy ezzel mi volt a baj. Hogy azonos neműek nem házasodhatnak? Valóban nem, de családot alkothatnak, mert az eredeti változat nem definiálta a család fogalmát. Életközösség férfi és nő között, VALAMINT a család (aminek Csányi professzor szerint a kutya is része). 

Ezt a lukat a módosítás rendesen betapasztja, mert hozzáteszi: 
"A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony."

Na ez már egyértelmű és érdekes helyzetet szül. Több nem házasodott gyerekes párt ismerek, mint házast. Ha jól értem, papa a gyerekkel család, mama a gyerekkel család, de papa és mama nem család, kivéve ha a mama a papa lánya, de ez szerencsére ritkán fordul elő. 

Na, valami nagyon rotyog a fazékban, megyek vissza a konyhába. 

Durván cenzúráz Amerika

Meghámozandó egy almát bekapcsoltam a TV-t (tudom, a televizió nem puculja az almát) és látom-hallom, amint Deutch Tamás elutasítja az EU kritikáit, mert nálunk nincsen cenzúra. Na jó, betiltottak egy kiállítást, ahol lengén öltözött hölgyek lengtek a vásznon, de ez nem cenzúra. Amerikában viszont van cenzúra, mondja ő. Bizonyítandó a yenkik cenzúraéhségét részletesen elmondja - mit mondja, adomázza -  hogy képzeljük el, Amerikában van egy állami hivatal, amelyik minden filmet bemutatás előtt megnéz. És ha egy filmben a színésznő dekoltázsa mélyebb a megengedettnél (ezt a dekoltázs dolgot részletesen elmesélte), akkor azt a részt kivágatják a filmből. Hát el lehetne ilyet képzelni nálunk? Szerintem nem, és Amerikában sem. Én nem így emlékszem. A biztonság kedvéért megnéztem a wikit, és Deutsch tévedett, nem én. Az Amerikai Mozgókép Társasághoz (MPAA) be lehet nyújtani a filmet, és a derék MPAA egy hivatala - aminek semmi köze a kormányhoz - véleményezi, hogy mely közönség számára ajánlott a mű megnézése. Bárkinek, 13, 17 év felettieknek, összesen öt kategóriát használnak. A mozik többsége a besorolást tiszteletben tartja, mert ha nem tartaná, rájuk zúdulna a szülők haragja, netán egy kiadós bojkott is.

A besorolás szempontjait sokan támadják sok ok miatt, erről is ír a wiki oldal. De az tény, hogy nem a kormány sorolgat, és semmilyen törvény sem kötelezi sem a gyártót, sem a forgalmazót, sem a filmszínházat.

Most ez csak azért érdekes, mert ezt én buta biológus létemre tudtam, DT jogász és EUP képviselő nem tudta. És persze az se lenne baj, hogy nem tudta, a baj az, hogy egy teljesen téves információt használt fel egy véresen komoly vitában saját álláspontjának alátámasztására. Ha ezen a színvonalon védekezik a magyar kormányzat Brüsszelben, akkor az ország gyülekezete még párszor módosítani lesz kénytelen a gránitba vésett alaptörvényt.

Tündöklő középszar

A közönség értőn szórakozott, vastapssal honorálta Pintér Bélát és társulatát a "Tündöklő középszer" előadásáért. Közben azon gondolkodtam, tudnék-e bármit változtatni a szövegen, hogy a darab még ostobább és bántóbb legyen, de nem tudnék. Ezek a rímek például viccesnek tűnnek
"Sokféleképpen próbáltalak instruálni téged,
Mondtam csúnyát, néha szépet,"

de egy egész órán át ilyesmit hallgatni rendkívül fárasztó (hasonló színvonalú szörnyelmeket itt olvashatsz). 

A történet amolyan szocreál banalitás, a tehetségtelen színésznőről (fejőnőről) maga számára is váratlanul kiderül, hogy gyönyörűen énekel (jól vezeti a kombájnt) és ennek a társulat (brigád) látszólag örül, de ármányos leitatással, cigarettáztatással elérik, hogy elmenjen a hangja (leszédüljön a kombájnról). Igazi szocreálhoz persze kéne egy második fölvonás, amelyben az ármánykodók megbűnhődnek és a kombájnos lány plecsnit kap a párttitkártól. Enélkül pesszimista kapitalista, tehát inkább kapreál mint szocreál, egy új műfaj első és remélhetőleg utolsó darabja. 

Csak két példa, hogy min nevetett a nagyérdemű. Enyedi Éva ellenállhatatlan humorral játszik egy nyóckerben született magyar lányt, akinek ugyan kínai az apja, de ő maga sohasem járt Kínában, mégis úgy beszél mint egy kínai büfés, aki két éve tanulja nehéz nyelvünket. Miért az akcentus? Csak azért, hogy jót röhögjünk a kínai vendéglősökön (ittesze - elvisze?). Enyedi Éva továbbá zseniálisan jeleli az áriák szövegét, és ez nagyon vicces, de ez sem következik a történetből, csak arra jó, hogy a siketeken is röhöghessünk egy nagyot. (A csaj zseni, muszáj volt röhögnöm, ez már a vég.)

Ezen túl a közönség díjazta a konkrét utalásokat, pl. a pálócós tájszólásban beszélő időjóst, akinek funkciója annyi volt, hogy pálócos tájszólásban beszélt. Én az utalások egy részét nem értettem, illetve volt, amiről tudom, hogy nincs, pl. elég sok évig éltem Kistarcsán, hogy tudjam, ott nincs "a kocsma".

Kérdés akkor, hogy minek tulajdonítható a vastaps. Lehet, hogy süket és vak vagyok egy mélyebb üzenetre, de az is lehet, hogy nem színházban, hanem egy Pintér Béla fanklubban ücsörögtem.

Az ücsörgés maga kellemes volt: későn próbáltunk jegyet venni, nem kaptunk, ezért várólistára kerültünk és végül nem jutott nekünk "rendes" hely. Rendes hely híján párnákat kaptunk, és a legeslegelső sorban egy padról nézhettük végig az előadást potom pénzért. Akinek bírja a háta a támlanélküliséget csak ajánlhatom, ügyeskedje magát a várólistára. De egy másik darabra.